Kudarcot vallottam. Nem tudok FELállni ebből az egész f*ságból amibe úgymond "belekényszerültem". 1 dolog vígasztal, n érdekel AZ, h sokan LEHET lenéznek, mert én az emberek "Reményének" érzem magam... úgyértve, nem voltam SOHA 1ütt Senkivel valósan-fizikailag, s KIbírtam ebben a h*lye "pokolban", senvedve. Persze bizonyára ezt sem tartják erénynek de... mármint hogy kibírtam így. Az élet gyakran igazságtalan. Az, HA valaki megőrzi gyermeki énjét, szerintem az nem égő. Itthon sokat dolgozom, már talán többet is mint bírok. Elkeserít a karácsony. Nem, nem szeretném. Se ajándékot, se semmit. Csak nyugalmat és szeretetet. Anyám bizonyára (ezt nem tudom) el akart vetetni. Lehet ez nem így van, de mindig bántást és beszólást kapok tőle. Semmi baj, ennyivel is Többet érek. S aki mondjuk lenézne engem, csak próbáljon a "helyemben" lenni. Társ nélkül egész életében, s így leélve életét, MINT ÉN. Igen, sok ember valóban nem gondol mélyebben ebbe bele. Mindenkinek van valakije. S nekem...? Van 1 levelezőtársam. Meg kényszer családom. Ma*ha jó mondhatom. De legalább n kell fagyoskodnom, éheznem. Ez legalább jó oldal. Igen, szeretem Marcellt. Ésakkor...??? Nincs az égvilágon semmi. Nem vagyok pedofil. A 33éves Marcellt szeretem, sőt a 80-100 éves Marcellt is szeretni fogom. Ez nem új élet valóban, másik címet kellene adnom a blogomnak. :'(
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Eléggé rossz a kedvem általánosságban véve, de nem konkrétan az "ex" szerelmem miatt... inkább az van, hogy nem tudok igazán ...
-
Öreg / meggyötört az arcom, de LEGalább a vonásaim azok teccenek. :) <333 Vajon a volt osztálytársaimnak szép, kisimult az arcuk, vagy... -
Kudarcot vallottam. Nem tudok FELállni ebből az egész f*ságból amibe úgymond "belekényszerültem". 1 dolog vígasztal, n érdekel AZ,...
Természetesen nem baj, ha valaki megőrzi a gyermeki énjét, sőt. Az sem feltétlenül rossz, ha nem él szexuális életet – sokan járnak hasonló cipőben, csak nem szokás beszélni róla. A családja pedig mindenkinek "kényszer". S amíg egy fantáziakapcsolattól teszed függővé a boldogságodat, addig hogyan akarsz társat találni? Na meg az sem jár csak úgy, automatikusan. Akár egy egész életet le lehet élni magányosan, tétlenül, csodákra várva.
VálaszTörlésSzerintem ő a fantázia kapcsolatba kapaszkodik. Nem biztos, hogy azért, mert ez szamara a legjobb. Inkább azért, mert nem maradt neki más választási lehetősége. Ennek megvannak az előnyei is, pld nem kell neki hallgatni a horkolását, és veszekedni sem kell vele, hogy nem hajtja le a WC ülőket maga után, stb.
TörlésA gyermeki tulajdonságoktól meg nem kell teljesen megszabadulni, már csak azért sem, mert jól jöhet az még a későbbiekben.
"Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába."
Az a gond, hogy mindezt már sokan elmondták neki (például a Búra.hu-n), és tiszta pillanataiban ő is tudja, hogy csak a szeretetlenség és a magány sivársága elől menekül ebbe az egyszemélyes társasjátékba. Valószínűleg menthetetlen. Néhány év múlva besuvasztják majd egy otthonba, ahol egész nap leszedálva ücsörög majd, vagy "szerencsés" esetben összejön egy magát Jézus földönkívüli reinkarnációjának tartó, kanos betegtársával.
TörlésSajnos bezárt a Lipótmező...
TörlésBura? Az még létezik?
1:genetika.
2:gyermekkori dolgok. Főként az igazi gyermekkor hiánya.
betegségek, esetleges gyógyszer mellékhatások, műtétek, életmód...
Némelyiken lehet változtatni, némelyiken meg nem. Viszont nincs olyan, hogy nincs kiút (anorexia és egyéb fasságok)! Kiút mindig van, amíg van olyan, hogy létezés.
Úgy látom, hogy kb 20 éve csúszik lefelé a lejtőn, pedig csak ki kellet volna nyújtania a kezét időnként, hogy megkapaszkodjon valakiben.
Aztán az is kérdés, hogy amikor baj van, akkor hol vannak a szülei? Ha zűrös a gyerek, akkor miért adnak esélyt arra, hogy bajba kerülhessen? Sose értettem azokat a szülőket, akik örülnek a gyerekük korai önállóságának. Ha ők nem, akkor ki védi meg a negatív hatásoktól? Lelkileg labilis gyereket vidéki iskolába járatni, plusz kollégium? Hogy majd szerez új barátokat? Hát, szerzett is, és ha jól olvastam, akkor majdnem be is vitték a málnásba, és egyebek...
Szóval a szülők felelőssége ebben az esetben nagyon is jelentős. Csak most már nem lehet azt megtenni egy ennyi idős emberrel, hogy azt csinálják, amit mondanak neki. Egy gyereknek meg lehet parancsolni, hogy megegye a spenótfőzeléket, de egy felnőttet hogyan lehet rávenni az egészséges életvitelre, ha ő azt nem akarja? Nem lehet neki azt mondani, hogy akkor nem kapja meg karácsonyra a legót. Amíg legalább csak egy icipicit nem akar jobb életet élni, addig nem is lesz semmi pozitív változás. Helyette hiába eszik valaki, attól nem lesz jobban.
Annyi esze meg sajnos nincsen, hogy ezt belássa. Vagy ha belátja, akkor letagadja még saját maga előtt is. Az ilyen szerencsétleneket szerintem csak úgy lehetne kihúzni a bajból, hogy valaki ott lenne vele 0-24-ben, kontrollálná, segítene neki a helyes döntést meghozni és a rossz döntéseknek ellenállni. Mindezt úgy, hogy ne érezze ezeket kényszerűségnek, vagy ha annak érzi, akkor tudatosítani kell vele, hogy a következmények az egészségét igyekeznek helyreállítani. De ehhez ugye olyan ember kell, aki ismeri őt és akiben megbízik, akit elfogad olyannak, aki nála tapasztaltabb, és akivel meg lehet beszelni sok mindent. Jó esetben ennek a legmegfelelőbb: a szülő. Hát, nem érdekes?
Ehhez képest úgy van kezelve, és sokszor úgy is viselkedik, mint egy kb. 12 éves kislány, ez a szülő-gyerek dinamika sajnos látszólag visszavonhatatlanul "bebetonozódott".
TörlésMindössze cseteltetek sok évvel ezelőtt, semmi más nem történt köztetek. Sose mondta, hogy szeret. Nem tartozik neked semmivel. Csak fantáziálsz arról, hogy ti összetartoztok, meg hogy ő a te életed párja. Ha a balmazújvárosi Jeromos rájön, hogy te vagy élete szerelme, akkor az kötelez téged bármire? Nem nevezhetsz valakit egyoldalúan a társadnak, ez kizárólag kölcsönös alapon lehetséges.
VálaszTörlésÍgy van, pontosan! Ezen kellene neki valahogy túllépnie, de ha nem kapott elég szeretetet és odafigyelést gyerekkorában, akkor érthető, hogy ennyire ragaszkodik hozzá. Valószínűleg nem csak az hiányzik neki, hogy valaki nagyon szeresse, hanem az is, hogy valakit szerethessen. És ha belegondolunk, akkor ezzel a Marcell effektussal ez részben megvalósult, mert ő az a valaki, akit feltétel nélkül szerethet.
TörlésFeltétel nélküli szeretet.
Ha valaki még nem találkozott ezzel a dologgal, akkor igyekezzen valahogy bepótolni, különben nagyon rossz minőségű életnek néz elébe.
Ő még pont abban a korban van, amikor bepótolhatná (vagyis elkezdhetne szociális életet élni, ismerkedni), de semmit sem fog tenni érte.
TörlésArra próbáltam utalni, hogy a feltétel nélküli szeretetet jó esetben a szüleinktől kapjuk meg először, ami elég nagy érzelmi stabilitást adhat. És erre lehet építeni.
TörlésFantázián keresztül nem valósul meg semmi, ez csak érzelmi maszturbáció.
VálaszTörlésDe lehet, hogy ö nem is akarja, hogy megvalósuljon, nem? Lehet, hogy a vágyakozás adja meg neki azt az érzést, amit másoknak a teljes értékű kapcsolat.
TörlésAmikor sikerül elhitetnie magával, hogy "Reményke" viszontszereti (a távolból, éterien, asztrálisan), akkor feldobódik, ha meg rájön, hogy ez egy üres önbecsapás, akkor elkeseredik és dühös lesz. Lásd a régi blogja utolsó posztjait.
TörlésŐ a tipikus, creepy őrült rajongó.