40 év boldogtalanság, hiány ~ ilyen vagyok ma

 

Öreg / meggyötört az arcom, de LEGalább a vonásaim azok teccenek. :) <333 

Vajon a volt osztálytársaimnak szép, kisimult az arcuk, vagy jól lehetnek e vajon...???

Az 1tlen Járható Útnak Az Anorexiát Tartom

...mivel egész életemben kivülálló voltam, s a meg-nemértettség súlyával küzdöttem. Azt érzem, Marcell megért engem. Ezért is szeretem ŐT ennyire. A kórházban volt 1Anorexiával küzdő fiatal lány. Azt mondta, én vagyok a példaképe. Ez jólesett nagyon. Utólag azt gondolom, biztos úgy értette, hogy Nekem Ő a példaképem. Ebben lehet valami, de komolyan. Igen. El lehet ítélni, de Anorexiás szeretnék lenni. A robotolás valahogy nem az én világom.

Totális "CSőd"

Kudarcot vallottam. Nem tudok FELállni ebből az egész f*ságból amibe úgymond "belekényszerültem". 1 dolog vígasztal, n érdekel AZ, h sokan LEHET lenéznek, mert én az emberek "Reményének" érzem magam... úgyértve, nem voltam SOHA 1ütt Senkivel valósan-fizikailag, s KIbírtam ebben a h*lye "pokolban", senvedve. Persze bizonyára ezt sem tartják erénynek de... mármint hogy kibírtam így. Az élet gyakran igazságtalan. Az, HA valaki megőrzi gyermeki énjét, szerintem az nem égő. Itthon sokat dolgozom, már talán többet is mint bírok. Elkeserít a karácsony. Nem, nem szeretném. Se ajándékot, se semmit. Csak nyugalmat és szeretetet. Anyám bizonyára (ezt nem tudom) el akart vetetni. Lehet ez nem így van, de mindig bántást és beszólást kapok tőle. Semmi baj, ennyivel is Többet érek. S aki mondjuk lenézne engem, csak próbáljon a "helyemben" lenni. Társ nélkül egész életében, s így leélve életét, MINT ÉN. Igen, sok ember valóban nem gondol mélyebben ebbe bele. Mindenkinek van valakije. S nekem...? Van 1 levelezőtársam. Meg kényszer családom. Ma*ha jó mondhatom. De legalább n kell fagyoskodnom, éheznem. Ez legalább jó oldal. Igen, szeretem Marcellt. Ésakkor...??? Nincs az égvilágon semmi. Nem vagyok pedofil. A 33éves Marcellt szeretem, sőt a 80-100 éves Marcellt is szeretni fogom. Ez nem új élet valóban, másik címet kellene adnom a blogomnak. :'( 

Legalább "ismerkedek"

Eléggé rossz a kedvem általánosságban véve, de nem konkrétan az "ex" szerelmem miatt... inkább az van, hogy nem tudok igazán "egyedül lenni", olyan emberekkel vagyok kénytelen "együttélni", akikbe nem vagyok szerelmes, valamint nem vonzódom hozzájuk. Ez a kissé idősödő szüleim; Anyum és Nevelőapám. Szeretem őket, bírom őket de azért ez mégsem "olyan" mintha a társammal lehetnék. S hogy ki a társam...? Erről egyenlőre fogalmam sincs, az is lehet, hogy nem létezik, bár ebben nem hiszek annyira. Még mindig szeretem Marcellt, de már levelezek ÉNkével, ő nagyon jófej, s érdekesen ír. Szeretek vele levelezni. Nem tudom, hogy néz ki, mi az igazi neve, ez inkább csak az idő kellemes eltöltése.

Hát ez így nem annyira fair, sem pedig jónak nevezhető...

Jól van jól... magamnak hazudok, ezt tudom. De legalább még "nem veszítettem el a reményt". Meddig remél az ember...??? Hát ja, szerintem is az utolsó pillanatig. Isten szeret engem valamiért, mert még életben vagyok. Szeretnék is élni, ha lehet, Örökké! Azonban az nem mindegy, pokolban vagy mennyországban él az ember. JA, s nem kérek senki sajnálatából. Szánalmas vagyok, tudom, de igaziból lehet, hogy jobban megérdem(elném) a boldogságot mint a legtöbb átlagos ember - mivel vártam. Lehet, semmi értelme, s jóllehet, már nem is vonz annyira Életem Szerelme fizikálisan, de az tény, hogy Lelkileg Szeretem. Testileg nem tudom hová tenni már ezt az egész dolgot (érzést). Úgymond a gyógyszerek kb impotenssé tettek. Semmi baj.

Miért kellene feladnom...?

Miért kellene a "kritikusokra" hallgatnom, és feladnom...? Igaz, 40 éves vagyok, de ha minden igaz, Ő már 33 éves lesz 2 nap múlva. Ez éppen az a kor számára amikor már családja lehet vagy már van, de semmi sem biztos. Úgyértem, nem tuti, hogy Élete Szerelmével van, mondjuk tuti nem én vagyok az, de nagyon is szeretnék Róla törődni, s gondoskodni, s hátha MAJD ezt értékelni fogja VALAMIKOR. Nem azt mondom, hogy a Jelenben. De én nem szeretném feladni. Különben is, miért szégyellnivaló AZ, hogy 40 évet megéltem már...? Attól még nézhetek ki valahogy, és azt is tudom, őszinte vagyok és szerintem - jólelkű. Persze a kinézet a minden, de HA! Lefogynék, TALÁN még be is jöhetnék Neki. Mai idézeteim:

A "kritikusoknak":

Lehet, hogy egész életemben egyedül leszek, de legalább nem olyannal élek, akit nem szeretek. Így mondhatjuk talán singli vagyok, de nem kell kényszerből olyannal lennem akivel nem szeretnék. Sajnos a családom "elmarta" már Őt tőlem, de nem vagyok boldogtalan, sőt.

 

Anorexiás Szeretnék Lenni

Még mindig, és mostmár méginkább mint ezelőtt. Itt egy jó kis írás, a Pinteresten találtam:

Nem iszok és nem eszek, s kib***tul szenvedek...

Egyedül Képzelem

Azt gondolom ezt az "új életet" leginkább egyedül képzelem el. Nincs, vagy nem találkoztam neten olyan emberrel, ki komolyan venne, vagy én őt.

Pozitív Nap

Mai napom egészen jónak mondható. Sok feladatot tudtam ellátni, bár a reggelem elég rosszul indult. Amikor felébredtem és kiléptem a konyhába, 1halom mosatlan edény és teli mosogató tárult a szemem elé... majdnem elsírtam magam, helyette szenvedtem 1sort. Végül csak délután kezdtem neki a mindennapi munkának 1Rivotril beszedését követően. Persze mindezek előtt jól "bekávéztam", hogy bírjam a mai napot (is). Estefelé kicsit chateltem, majd beléptem - kb 2 év után először - a bura.hu - ra. Szerencsére láttam ott még 1-2 régi ismerőst. Gondoltam megpróbálkozom a barátkozással. Holnap felnézek, írt e valaki. :) 

ÚJ KEZDETEK - 40 Évesen

Sziasztok kedves látogatók. Én a Békéscsabán élő, 1983. Február 4-én született, jelenleg 40. életévében járó Valentínyi Márta vagyok. Úgy döntöttem, tiszta lappal kezdek. Szeretném a blogomat arra használni, hogy fejlődjek, s meglássam a dolgok pozitív oldalát, valamint saját fotók, képek megosztására.